„Előttünk csillog a víz és az ég. Az erős déli napsütésben nem tudunk messzire látni. A végtelen vizet inkább csak érezzük. Mintha a világ szélén állnánk, s húzna magához a betölthetetlen űr.
Zsibongás támad köztünk. Szájról szájra jár: az Óceán!… Most már tudjuk, hogy a végtelen vízen börtönt keresnek számunkra. Közénk és régi világunk közé beeresztik a beláthatatlan tenger hullámait. E pillanatban a szárazföldnek az a csücske, amelyen állunk, bár ellenséges földhöz tartozik, mintha mégis hazánk volna ahhoz az idegen világhoz képest, amely a messzi vizeken vár.”
Fekete kolostor
- december 31-én született Aradon. Gyermekéveit Kolozsváron töltötte, a piarista gimnáziumban tanult. Érettségi után Budapesten magyar–latin–görög szakon folytatta tanulmányait. Doktori disszertációját Toldy Ferenc irodalomtörténész munkásságából írta. Az egyetem elvégzése után tanárként kezdett dolgozni, valamint a Nyugat munkatársa lett, megismerkedett Adyval.
Éppen Franciaországban tartózkodott az első világháború kitörésekor, fogságba került, öt évig civil internáltként élt. E rabság tapasztalatait írja meg a Fekete kolostor című emlékiratában, melyet halála évében, már súlyos betegen fejezett be.
1919-ben tért vissza Magyarországra, újra tanított, valamint az irodalmi életbe is bekapcsolódott, részt vett a Magyar Szemle és az Aurora folyóiratok szerkesztésében.
1923-ban hazatért Erdélybe, Kolozsváron telepedett le. Ebben az évben munkásságának elismeréseként a Kemény Zsigmond Társaság tagjává választotta. Az Ellenzék napilap irodalmi mellékletének szerkesztője volt.
Fontos szerepet vállalt 1926-ban a helikoni íróközösség megszervezésében, segített Kemény Jánosnak az első találkozó meghívottjainak kiválasztásában. Kuncz a csoportosulás szellemiségének meghatározó alakja volt. Javaslatára indult el 1928-ban az Erdélyi Helikon folyóirat, melynek 1929-től szerkesztője lett. Szerkesztői gyakorlatában a liberalizmus, a tiszta irodalom eszméit követte, európai színvonalú művészetre törekedett, fontosnak tartotta, hogy a kisebbségi magyar írók magatartása korszerű legyen elkerülve a túlzó historizálást.
Kritikái és tanulmányai az európai tájékozottságát, valamint a népek közti békés együttélés eszméjét tükrözték. Az Erdélyi Helikon hasábjain jelentek meg novellái, ugyanitt közölte folytatásokban a Felleg a város felett című első regényét. Szépírói tevékenysége mellett francia szerzők műveit fordította magyarra.
Igazán nagy irodalmi sikert csak az 1931-ben megjelent Fekete kolostor hozott számára. A fogság eseményeit tárgyilagos pontossággal rögzítő mű, miközben végigvezet azon a belső folyamaton, ami az egyén lelkében zajlik a bezártságban, fogolytársainak körében. Kunczhoz már a betegágyán jutottak el a regény sikerének első visszhangjai. 1931. június 24-én hunyt el Budapesten, a Kerepesi temetőben temették el.
Halála után néhány nappal kezdődött az azévi helikoni találkozó Marosvécsen, melyen írótársai megemlékeztek a társaság meghatározó alakjáról. Az Erdélyi Helikon emlékszámban búcsúztatta egykori szerkesztőjét.
„És nincs félelmetesebb, mint a lélek szurka. Mert a testi bűnök nem érik a leket, csak kívül kolompoznak, de ami a lélekbe hatol!… ”
Felleg a város felett
Források:
Dávid Gyula (főszerk.): Romániai magyar irodalmi lexikon (3. kötet). Bukarest: Kriterion Könyvkiadó, 1994.
Adamovits Sándor: A vécsi vár vendégei. Gyergyószentmiklós: F&F International Kiadó és Nyomda, 2005.
Kuncz Aladár: Fekete kolostor. Kolozsvár: Dacia Könyvkiadó, 1973.
Kuncz Aladár: Felleg a város felett. Kolozsvár: Erdélyi Szépmíves Céh, 1934.
