„A politika egyszerűsíti, uniformizálja az életet, az irodalom annak éppen sokféleségét és összetettségét hangsúlyozza. A politika, ha vezetni akarja az embert, kénytelen absztraktummá változtatni; az irodalom még a fogalmiságot is csak megérzékítve tudja visszaadni. A politika mindig érdekeket szolgál; az irodalom megbukott, ha nem tud az érdekek fölé emelkedni...”
A tragikus remekmű
- április 23-án született Marosvásárhelyen. A kolozsvári egyetemen orvosi diplomát szerzett, de tanult szakmájában sosem dolgozott. 1907-ben újságíróként Párizsba ment, megismerkedett a francia szellemi élet kiemelkedő képviselőivel, valamint szoros barátságot kötött Kuncz Aladár íróval. Az első világháború kitörésekor Svájcba menekült, csak 1919-ben tért vissza Erdélybe. Szülővárosában a Zord Idő munkatársaként dolgozott, főleg természettudományi, filozófiai és lélektani témájú cikkeket közölt.
1923-tól a Kemény Zsigmond Társaság tagja lett. 1926-tól az Ellenzék napilap külpolitikai rovatának vezetője volt. Írásaiban a humanista, demokratikus szemlélet érvényesült, bírálta a fasiszta barbárságot. 1931-ben meghívást kapott Kemény Jánostól a helikonisták marosvécsi találkozójára, amelyen az akkor elhunyt Kuncz Aladárra emlékeztek. Ekkor született meg az elhatározás, hogy összegyűjtsék az író elszórtan megjelent műveit, Lakatos Imre is részt vett ebben a munkában. Rövid időre ő vette át Kuncz Aladártól az Erdélyi Helikon szerkesztését. Az itt megjelentetett A tragikus remekmű című cikkében méltatta Kuncz Fekete kolostor című emlékiratát, mely az ötéves franciaországi fogságának tapasztalatait dolgozza fel.
Lakatos aktívan részt vett a helikoni találkozókon. 1935-ben az erdélyi kritikaiírás helyzetéről tartott előadást, melyben azt a következtetést fogalmazta meg, hogy az adott újságpolitikai körülmények miatt inkább alapos könyvismertetéseket kell megjelentetni a kritikák helyett. A következő évi találkozón a könyvterjesztéssel kapcsolatos megjegyzésével felhívta a figyelmet arra, hogy a könyvkiadással nem kell kizárólag az új alkotásokat várni, régebbi művek válogatásából is lehet köteteket megjelentetni. Emellett szükségesnek látta a tanítók bevonását a kiadványok terjesztésébe.
Pályája tragikus véget ért, ugyanis származása miatt 1941-ben a fasiszta törvény alapján megfosztották állásától. 1944-ben a németek Kolozsvárra való bevonulása után elfogták, Auschwitzba deportálták, ott halt meg.
„Az emberiség fele nélkülöz, igen jelentős része a szó szoros értelmében éhezik. Elképzelhető-e, hogy az általános elégületlenség ilyen körülmények között ne sűrítse össze a változást kívánó energiákat veszedelmes robbanó erőkké. Nem csoda, ha mind erősebben érezzük, hogy megrendült az alapozás, inog minden felsőépítmény, falak repedeznek, oszlopok dűlnek össze, mozgásban van az egész világ.”
Honnan – Hová? Jegyzetek a gazdasági világválsághoz
Források:
Dávid Gyula (főszerk.): Romániai magyar irodalmi lexikon (3. kötet). Bukarest: Kriterion Könyvkiadó, 1994.
Adamovits Sándor: A vécsi vár vendégei. Gyergyószentmiklós: F&F International Kiadó és Nyomda, 2005.
Magyar életrajzi lexikon (https://www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-magyar-eletrajzi-lexikon-7428D/l-76823/lakatos-imre-76873/)
Lakatos Imre: A tragikus remekmű. In: Erdélyi Helikon IV. évf., 7. sz.
Lakatos Imre: Honnan – Hová? Jegyzetek a gazdasági világválsághoz. In: Erdélyi Helikon IV. évf., 10. sz.
