„A Maros távoli síkja tárult ki előtte, a hatalmas folyó aranyló szőkesége a zsendülő tér zöldjében, beszegve az érchegyek ibolyakék, hósüvegű csúcsaival. A hágó alatt ott a régóta várt útelágazás, délnek Fehérvárba, északnak Tordára. Mind a két ág a régi római útba torkollott s az már olyan kő, amely minden vajdák és ispánok dacára romolhatatlanul símán fekszik a ló lába alá.”
Táltos király
- május 13-án született Nagyenyeden. Szülővárosában és Sepsiszentgyörgyön tanult, itt kezdett kibontakozni írói tehetsége. Egyetemi tanulmányait a kolozsvári Református Teológián, valamint ezzel párhuzamosan a Ferenc József Tudományegyetem bölcsészettudományi karán végezte. 1912-ben doktori címet szerzett filozófiából.
Pályája kezdetén Kolozsváron vallástanárként, majd a mezőségi Vajdakamaráson lelkészként dolgozott. Később a sárospataki, majd a kolozsvári teológia tanára lett. 1922-től püspökhelyettes főjegyző, majd 1926-ban az erdélyi református egyház püspökévé választották.
Tagja volt az Erdélyi Múzeum-Egyesületnek, az Erdélyi Irodalmi Társaságnak és a Kemény Zsigmond Társaságnak. Rendszeresen publikált, munkatársa volt az Erdélyi Helikon és a Hitel folyóiratoknak, részt vett Az Út és a Református Szemle egyházi lapok szerkesztésében.
Írói tevékenységében két fő réteg kapcsolódik össze: egyrészt egyházi, teológiai jellegű szövegek, másrészt történelmi írások. Megítélését az is befolyásolta, hogy fontos egyházi szereplőként és nem „rendes” íróként jelentkezett műveivel. Történelmi regényeiben fontos szerepet kap a nemzeti önismeret, valamint a reális történelemszemlélet közvetítése az idealizálás helyett. 1925-ben jelent meg Ördögszekér című regénye, mely a 17. században játszódik, Báthory Gábor és Anna testvérszerelmét dolgozza fel, emiatt a mű megosztotta az olvasókat. A konzervatív kritikusok elmarasztalták, csak úgy mint a szintén nagy port kavaró Magyar fa sorsa című írása, melyben kiállt Ady költészete mellett.
Legnagyobb szabású művei a Táltos király és ennek folytatása, a Sárga vihar című regények, melyekben IV. Béla király alakja áll a középpontban. Szerb Antal elismerően nyilatkozott ezekről.
Az egyre erősödő hatósági nyomás és betegsége miatt 1936-ban lemondott püspöki tisztségéről, Magyarországra költözött. Csalódottan, a kisebbségi helyzet ellehetetlenülésének tapasztalatával hagyta el Erdélyt. Felépülése után a debreceni teológián tanított. Történelmi regényei a kommunizmus idején tiltott könyvek voltak Erdélyben.
- július 19-én halt meg Budapesten.
„Kik ez írást olvassátok, gondoljatok csak arra a szép kék virágra, amely a tavaszi napfényen száz meg száz kis csillagával büszkén kacag az égre, de ha jő az ősz, elszáradt kórója leszakad, összegombolyodik, s a szél hajtja, görgeti az utakon fel-alá, míg valami árokba nem hull. Mivel kóró korában mindig erre a sorsra jut, úgy hívják ezt a szép virágot: ördögszekere.”
Ördögszekér
Források:
Dávid Gyula (főszerk.): Romániai magyar irodalmi lexikon (3. kötet). Bukarest: Kriterion Könyvkiadó, 1994.
Adamovits Sándor: A vécsi vár vendégei. Gyergyószentmiklós: F&F International Kiadó és Nyomda, 2005.
Makkai Sándor: Ördögszekér. Bukarest: Kriterion Könyvkiadó, 1979.
Makkai Sándor: Táltos király. Kolozsvár: Erdélyi Szépmíves Céh, 1934.
