„Transzilvánizmus a multban is volt, s szeretném hinni: jelenben is van, s talán lesz a jövőben is. Anélkül, hogy valaha is a regionalizmus vagy provinciálizmus alacsonyabbrendűségének színében mutatta volna magát.”
Vita a transzilvánizmus körül
- január 28-án született Kolozsváron. Középiskolai tanulmányai után a kolozsvári egyetemen tanári diplomát és bölcsész doktori címet szerzett. Németországi tanulmányútja során a lipcsei és jénai egyetemen tanult. Bár szépíróként nem tevékenykedett, munkássága a korszak irodalomtörténetéhez szervesen hozzátartozik. A tudományos kutatómunka és a tanulmányírás állt hozzá közelebb, 1911-ben jelent meg Budapesten első nagyobb volumenű tanulmánya, melyben Medgyesi Pál református lelkész, teológus életét és munkásságát dolgozta fel. Tagja volt az Erdélyi Múzeum-Egyesületnek, amely az erdélyi tudományos és irodalmi élet fellendítésének szándékával alakult a 19. század derekán.
1912-től tanárként kezdett dolgozni Kolozsváron, majd iskolaigazgatói tisztséget is betöltött. Az Erdélyi Fiatalok 1930. áprilisi számában Az irodalomtanítási válság okai címmel közölt cikket, melyben tanári nézőpontból tekintett rá az irodalomoktatás aktuális kérdéseire, feladataira. Az Erdélyi Irodalmi Szemle és az Erdélyi Helikon közölte könyvrecenzióit és tanulmányait. A konzervatív irodalmi irányzat egyik jelentős képviselője volt.
1930 és 1934 között főszerkesztője, majd 1938-ig szerkesztője volt az erdélyi irodalmi élet meghatározó folyóiratának, a Pásztortűznek. Ebben az időszakban ismerkedett meg és kötött barátságot írótársaival. Főszerkesztői tisztségéből adódóan élénk levelezést folytatott a kor jelentős szerzőivel. 1934-ben meghívást kapott Kemény Jánostól a marosvécsi helikoni találkozóra, azzal a szándékkal, hogy a két csoportosulás azonos értékek mentén kapcsolódjon egymáshoz, felvetették az együttműködés lehetőségét. Szintén 1934-ben Császárt a Kemény Zsigmond Társaság tagjává választotta.
1938-ban mindössze 31 éves korában elhunyt Dsida Jenő költő. Halála megrázta az erdélyi irodalmi életet. Temetésén Császár Károly búcsúztatta a Pásztortűz folyóirat képviseletében.
Császár 1944 után már nem töltött be szerkesztői állást. Az 1950-es években korrektorként dolgozott az Állami Könyvkiadó kolozsvári szerkesztőségében, emellett fordítással foglalkozott.
- augusztus 4-én hunyt el Budapesten.
„Nem szabad az irodalomtörténetet fárasztó unalmat gerjesztő történeti ereklyemúzeummá devalválnunk, hanem elven, élő és mai modern életünknek ható tényezőjeként kell magyaráznunk.”
Az irodalomtanítási válság okai
Források:
Balogh Edgár (főszerk.): Romániai magyar irodalmi lexikon (1. kötet). Bukarest: Kriterion Könyvkiadó, 1981.
Adamovits Sándor: A vécsi vár vendégei. Gyergyószentmiklós: F&F International Kiadó és Nyomda, 2005.
Császár Károly: Az irodalomtanítási válság okai. In: Erdélyi Fiatalok 1. évf. 4. sz. (https://digiteka.ro/publikacio/erdelyi-fiatalok-1/1930/74365)
Császár Károly: Vita a transzilvánizmus körül. In: Pásztortűz XXIV. évf. 1. sz. (https://digiteka.ro/publikacio/pasztortuz/1938/23020)
