„A Te kereszted nem fogja senki vinni:
vedd hát fel, fiacskám, és cipeld tovább!
Törüld le könnyeid és ne sirj sokat,
ha hulló véred eltapotják az állatok.
Vedd fel és menj tovább. Még várnak reád
ütések. Nem hallod a romlás rettenetes
fenyegetését? Menj, fiam, menj egyetlenem,
százezer nemzedék ment így előtted.”
Biztatás
- június 22-én született a Nyárád menti Fintaházán vidéki tanító családba, így már gyerekkorában közelről megismerkedett a falusi társadalom működésével, mely művészetének elsődleges forrásává vált. Tanulmányait Marosvásárhelyen, majd Nagyenyeden végezte, 1929-ben tanítói diplomát szerzett. Tanítóként dolgozott Illyefalván, Nagysajón, majd Marosvásárhelyen, egykori iskolájában, a Református Kollégiumban.
Irodalmi tevékenységét versírással kezdte, már diákkorában jelentek meg versei a Brassói Lapok és az Ifjú Erdély hasábjain. Érdeklődése hamar a próza felé fordult. 1929-ben Sepsiszentgyörgyön jelent meg első novelláskötete Szomorúságok énekei címmel. Csatlakozott az Erdélyi Fiatalok mozgalomhoz, falukutatással kapcsolatos cikkeket közölt az azonos című lapban, melynek 1930–1934 között munkatársa volt. 1934-től a Kemény Zsigmond Társaság tagja. 1938-ban az Erdélyi Szépmíves Céh kiadásában megjelent a Kiválasztottak című regénye, ettől az évtől kezdve részt vett a Marosvécsen tartott helikoni találkozókon. Az első alkalommal az új tagként jelen lévő Gagyit Bánffy köszöntötte, amit rendkívüli megtiszteltetésként élt meg, hiszen addig is nagy tisztelője volt az arisztokrata művésznek.
Első regénye 1934-ben jelent meg Bánataratók címmel. A faluábrázolás hitelességét csökkenti a mű túlzó moralizálása a falusi értelmiségiek szerepének megjelenítésében.
Az 1940-es években írt műveinek egy része a realista ábrázolásmód elveit követi, míg mások líraibb hangúak, a valóság és a mese határán mozognak. Pályájának legsikerültebb alkotása az 1941-ben megjelent Pillangó Zsuzsika című regénye. A falusi élet problémáit feldolgozó műben a fiatal parasztlány szerelmének reménytelensége a népballadák világát idézi fel az olvasóban. A második világháború után megjelent regényeiből a korábban megmutatott írói erényei hiányoznak, történelmi tárgyú regényeivel (A hadnagy esküje, A tábornok) sikerült később újra megragadnia a közönség figyelmét. Ebben az időszakban inkább lírai hangú novelláiban mutatkozik meg művészi tehetsége.
Könyvtárosi tevékenységéről kevés adat maradt fenn, a marosvásárhelyi városi könyvtárban dolgozott 1961-től nyugdíjazásáig. Az időszaki kiadványok anyagát dolgozta fel, bibliográfiákat állított össze. Az általa készített több mint 120 ezer cédulának csak töredéke maradt fenn, ugyanis 1990 után a gyűjtemény nagy részét kiselejtezték.
- december 20-án halt meg Marosvásárhelyen, a református temetőben temették el.
„Ha megöltök: holnap kivirágzom egy ágon
valahol, vagy illat leszek és orrotokba
seper a jókedvű tavaszi szél…”
Hiába verekedtek
Források:
Balogh Edgár (főszerk.): Romániai magyar irodalmi lexikon (2. kötet). Bukarest: Kriterion Könyvkiadó, 1991.
Adamovits Sándor: A vécsi vár vendégei. Gyergyószentmiklós: F&F International Kiadó és Nyomda, 2005.
Fülöp Mária: Kiegészítés a Marosvásárhelyi Városi, majd Tartományi, a mai Maros Megyei Könyvtár 100 éves történetéhez (5. rész) (https://e-nepujsag.ro/articles/kiegeszites-marosvasarhelyi-varosi-majd-tartomanyi-mai-maros-megyei-konyvtar-100-eves-tort-2)
Gagyi László: Biztatás. In: Erdélyi Helikon VIII. évf. 6. sz.
Szemlér Ferenc (s.a.r.): Az Erdélyi Helikon költői. Bukarest: Kriterion Könyvkiadó, 1973.
