„A vásártéren hatalmas aréna meredt az ég felé, a porondon titokzatosan suttogtak a bugyogós komédiások; az arcuk fakó volt, mint az aréna ponyvája, szürke, mint a kánikulai por, és reszketve, fázósan bújtak egy-egy sarokba.
Ők tudták, hogy akkor fog lángra lobbanni az aréna, mikor egymás hátán tolong benne a nép, s csak ők tudták, hogy a bejáratok el lesznek barikádozva, és a barikádok mögött fegyveres őrök vigyáznak rá, hogy senki vissza ne mehessen.”
Cirkusz
- augusztus 11-én született az Aradhoz közeli Battonyán. Gimnáziumi tanulmányai után autodidaktaként képezte magát. Szépen hegedült, énekelt, vándorszínésznek állt. Később Rudi Rudolf művésznéven az Aradi Nemzeti Színház karénekese és segédszínésze lett.
1912-ben feleségül vette egy jómódú újaradi kereskedő lányát, sorsa ezzel jobbra fordult. Az első világháború kitörésekor besorozták, az orosz frontra került. Leszerelése után Aradon nyomdára tett szert és kiadóvállalatot alapított. Részt vett a Magyar Újság hetilap, majd a Reggeli Újság szerkesztésében, cikkeket, riportokat jelentetett meg nyomorgó kisemberek sorsát bemutatva.
Irodalmi tevékenysége 1915-ben kezdődött, amikor az Érdekes Újság háborús novellákra kiírt pályázatán első díjat nyert. 1918-ban folytatásokban a Nyugat közölte Börtönök bús lakója című regényét. Ugyanitt jelent meg Sárika című novellája és a Pistike című dramolettje is.
Naiv társadalomszemléletének megfelelően a műveinek hősei olyan kisemberek, akik a társadalom peremére szorultak, nyomorognak, más emberek gonoszságának áldozatául estek, a háború sérelmeit hordozzák. A gonoszt pedig a gazdagok, a hatalommal bírók testesítik meg.
1922-től a Napkelet folyóirat főmunkatársa lett. Ugyanebben az évben csatlakozott az Erdélyi Irodalmi Társasághoz, valamint megjelent a Piros frakk című regénye. 1924-ben Franyó Zoltánnal társszerkesztője lett a Genius című havilapnak. Emellett az aradi Kölcsey Egyesület szemléjében könyvismertetőket közölt.
1924-ben Budapesten jelent meg az Erdélyi történetek című novellagyűjteménye, majd 1925-ben Marosvásárhelyen adták ki újabb kötetét Egy szegény kisfiú élettörténete címmel. 1926-ban az Erdélyi Szépmíves Céh kiadásában megjelent főműve, a Cirkusz című regény, Kós Károly illusztrációival, melyben az első világháború borzalmait dolgozta fel. A háborúellenes műben egyetlen értékként az élet tűnik fel minden kegyetlen pusztítás ellenére is. A regény nagy visszhangot keltett a korabeli olvasók és a kritika körében. Ez év elején irodalmi munkásságának elismeréseként a Kemény Zsigmond Társaság tagjává választotta, valamint meghívást kapott Kemény Jánostól az első marosvécsi Helikon-találkozóra. Azonban sem ezen, sem a későbbi alkalmakon nem vett részt.
Kiadói tevékenysége csődöt mondott, magánélete is válságba került, elvált feleségétől. Emiatt Nagy Budapestre költözött, ideiglenes állásai mellett cikkírásból próbálta fenntartani magát. Megélhetési kényszerből angol álneveken számos kalandregényt írt.
Az 1940-es években még jelentek meg új elbeszélései és kisregényei, de ekkorra a sok nélkülözés és dohányzás már annyira felemésztette az egészségét, hogy 1944. március 14-én szívinfarktusban meghalt Budapesten.
„Kiáltozni akartam, szörnyen belemarkolt valami a szívembe, de egyetlen élő lelket sem láttam, s mikor beteltem a várással, mikor hiába meredtek a szemeim a széles szürke vízre, elindultam, hogy az édesanyját értesítsem Gyönge Janinak. Útközben azonban meggondoltam, nem mentem el hozzá. Minek? A jó Isten elrendezi a vízbe hullt emberek sorsát is.”
Egy szegény kisfiú élettörténete
Források:
Dávid Gyula (főszerk.): Romániai magyar irodalmi lexikon (4. kötet). Bukarest: Kriterion Könyvkiadó, Kolozsvár: Erdélyi Múzeum-Egyesület, 2002.
Adamovits Sándor: A vécsi vár vendégei. Gyergyószentmiklós: F&F International Kiadó és Nyomda, 2005.
Nagy Dániel: Cirkusz. Novellák. Bukarest: Irodalmi Könyvkiadó, 1967.
