„A zöld árvíz kimosta innen a búzát, mint a tanító urat s engem. Egy kicsit növekedtünk, reményre szert tettünk, semmivé lettünk. De látja-e, én ide most új magot ültettem. Az új vetés teremni fog, ha Isten élteti. Mi már sohasem fogjuk azt megtenni.”
Zöld árvíz
- október 24-én született Kolozsváron, édesapja ágán Nyikó menti székely gyökerei voltak. Az Unitárius Kollégiumban érettségizett, ezt követően apja befolyására az unitárius teológián tanult tovább. Egyetemi évei alatt megszervezte a Tizenegyek írói csoportosulást, megismerkedett az erdélyi népköltészettel. Kapcsolatba került Benedek Elekkel, aki az 1922-ben indult Cimbora gyermeklap főszerkesztőjeként folytatásokban megjelentette Balázs meséit. 1924-ben megszerezte az oxfordi Unitárius Teológia diplomáját, ezt követően ajánlatot kapott, hogy ösztöndíjjal Amerikában tanuljon tovább. 1924 őszétől a Berkeley Egyetemen tanult, itt ismerkedett meg a dán származású Christine Frederiksennel, aki később a felesége lett.
Tanulmányai befejeztével beutazta a Távol-Keletet, majd miután Indiát és a Közel-Keletet meglátogatta, a Balkánon átutazva hazatért Erdélybe. Utazási élményeit a Bejárom a kerek világot című művében örökítette meg, amit 1928-ban a Keleti Újság közölt folytatásokban. Külföldön szerzett tapasztalatait és megfigyeléseit hazatérve kamatoztatni próbálta.
Először a székelykeresztúri kollégium bentlakásának felügyelőjeként dolgozott, majd 1930-ban a Torda melletti Mészkőre nevezték ki lelkésznek. Felesége részt vett az óvoda és a hittanórák megszervezésében a falubeli gyerekek számára, de sosem találta meg igazán a helyét Erdélyben.
Balázs csatlakozott az Erdélyi Fiatalok mozgalomhoz, amely a falu és a népi kultúra iránt érdeklődő fiatal értelmiségieket tömörítette. Az ehhez kapcsolódó, azonos címmel megjelenő lap főmunkatársaként dolgozott. Nagy lendülettel és odaadással vett részt a falu életében, szorgalmazta az iskolaépítést, a mezőgazdasági tevékenységek fejlesztését. Irodalmi tevékenységét háttérbe szorította a társadalom anyagi és erkölcsi megújulásáért végzett munkája, írásait ennek szolgálatába állította. Szövegeinek középpontjába gyakran a népnevelés kerül, egy utópista szocializmus világát rajzolja meg.
1932-ben meghívást kap Marosvécsre a helikoni találkozóra, a színjátszás helyzetéről szóló vitában az amerikai kisszínházak rendszerét hozta példaként. 1935-ben súlyosan megbetegedett, a Kemény Zsigmond Társaság gyűjtést szervezett a tüdőbajban szenvedő író megsegítésére. 1936-ban jelent meg A rög alatt című önéletírása, majd ugyanabban az évben az Erdélyi Szépmíves Céh kiadta a Zöld árvíz című regényét, amit már betegágyán fejezett be.
- május 22-én, mindössze 36 évesen, hunyt el Tordán, a mészkői temetőben temették el.
„Haza Erdélybe! Éppen akkora újság, hitetlen öröm volt a visszatérésem, mint öt évvel azelőtt az eltávozásom. Akkor magamon túl akartam jutni; most megtalált önmagamba húzódtam vissza. De közben a világ megnőtt velem!”
Bejárom a kerek világot
Források:
Balogh Edgár (főszerk.): Romániai magyar irodalmi lexikon (1. kötet). Bukarest: Kriterion Könyvkiadó, 1981.
Adamovits Sándor: A vécsi vár vendégei. Gyergyószentmiklós: F&F International Kiadó és Nyomda, 2005.
Balázs Ferenc: Bejárom a kerek világot. Bukarest: Kriterion Könyvkiadó, 1975.
Balázs Ferenc: Zöld árvíz. (https://unitarius-tudastar.hu/BalazsFerenc/BalazsFerenc-Zoldarviz.pdf)
