„Ebben a pillanatban a szemben lévő oldalablakon besütött a nap. Halvány téli napfény, – mégis napsugár. – Valami csodásan ragyogó képet bűvölt elő. (...) a külvilágból való fényesség és a belső világosság váratlanul feloldotta az összes árnyékokat, és majdnem áttetszővé, üvegszerűvé varázsolta a csupa fehér pluvialék brokátját, a fehér mitrákat, infulákat és valami valótlan és testetlen fényességű ködbe burkolt ott mindent. – Megkapó, feledhetetlen látvány volt. De csak rövid ideig tartott. Csak néhány percig sütött a nap. Csak a koronázás pillanatában.”
Emlékeimből
- december 30-án született főúri családban, gyermekéveit a bonchidai kastélyban töltötte. Egyetemi tanulmányait Kolozsváron és Budapesten végezte, jogi doktorátust szerzett. Már fiatalon részt vett a politikai életben, többször volt országgyűlési képviselő. 1906–1910 között Kolozs megye főispáni tisztségét töltötte be, ebben az időszakban a konzervatív szemléletű Erdélyi Lapok szerkesztője volt.
1912-től az első világháború végéig Budapesten a Nemzeti Színház és a Magyar Operaház intézőjeként dolgozott. Nagy megtiszteltetésként élte meg, hogy 1916-ban felkérték az utolsó magyar király – IV. Károly – koronázási ünnepségének művészi rendezésére. Emlékeimből című munkájában érzékletesen beszámolt az előkészületekről, majd az ünnepség pillanatairól is. Aktívan részt vett a politikai életben, nagyköveti és külügyminiszteri tisztséget is betöltött.
1926 fordulatot hozott az életébe, visszatért Erdélybe, fontos szerepet töltött be a közéletben és a Trianon után újraszerveződő kulturális életben egyaránt. Az irodalompolitikában a szabadelvűséget képviselte, amit a helikoni íróközösséghez való tartozása is igazolt. A csoportosulás folyóiratának (Erdélyi Helikon) 1944-es megszűnéséig főszerkesztője volt. Ő az, aki a házigazda Kemény János mellett minden marosvécsi találkozón részt vett. Sokoldalú művészként az irodalmon kívül érdekelte a festészet, a zene és a színházi rendezés is.
Íróként – többnyire a Kisbán Miklós álnevet használva – epikus és drámai művei jelentősek. Első drámája, a Naplegenda, 1906-ban jelent meg, melyről Ady Endre elismerően nyilatkozott. 1914-ben Budapesten kiadták novellái gyűjteményes kötetét A haldokló oroszlán címmel. Legismertebb alkotása a nagyszabású Erdélyi történet című trilógia. A főhős, Abády Bálint történetén keresztül az erdélyi arisztokrácia élete kerül bemutatásra az 1904 és 1914 közötti időszakban. Bánffy a saját tapasztalataiból olyan regényvilágot épít, amely amellett, hogy érzékletesen bemutatja a nemesek világát, rávilágít a társadalom felső rétegének gyengéire, nehézségeire is. Műveinek fogadtatását az ellenmondásosság jellemezte, többen dilettánsnak, amatőrnek tartották, mások viszont erényként emelték ki szövegeinek mesélő kedvét, érzékletes leírásait.
A második világháború komoly csapásokat hozott arisztokrataként Bánffyra is: a bonchidai kastély értékeit megsemmisítették vagy elhordták, az épületet pedig felégették. Felismerte, hogy visszafordíthatatlan társadalmi változások történtek. Mindezek ellenére folytatta az írást, 1946-ban megjelent Bűvös éjszaka című kisregénye. Az Utunk lapban közölték írásait és rajzait. 1948-ban visszatért Budapestre.
- június 6-án halt meg, a hamvait tartalmazó urnát 1976-ban Kolozsváron, a Házsongárdi temetőben található családi kriptában helyezték el.
„Egyetlen meggondolatlan, félig indulatból kiejtett szó elindítja az embert, elindítja olyan nyomon, melyen azután már akarva-akaratlan tovább kell haladnia. Abban a pillanatban midőn rálépünk, nem is álmodjuk, hogy hova visz. És még azután is jó ideig azzal áltatjuk magunkat, hogy az csupán egy incidens, mely rövid időn leperegvén újra szabaddá leszünk, újra tehetünk kedvünk szerint.”
Emlékeimből
Források:
Balogh Edgár (főszerk.): Romániai magyar irodalmi lexikon (1. kötet). Bukarest: Kriterion Könyvkiadó, 1981.
Adamovits Sándor: A vécsi vár vendégei. Gyergyószentmiklós: F&F International Kiadó és Nyomda, 2005.
Bánffy Miklós: Emlékeimből (https://klebelsbergkastely.hu/wp-content/uploads/2023/02/012_banffy_miklos_emlekeimbol_Optimized.pdf)
