„És életét, jövendőjét ennek a szépséges kis világnak jegyezte el. Erről álmodozott a bükkös templomi homályában. Álmait külföldi útjain is megőrizte, csak erre vágyott... ennek a kis völgynek egyszerű, szerény boldogságára! De hát az öreg nagyralátó, hívságos tervei! (...) A kis kerek erdő már nem volt meg, letarolták, amíg ő külföldön vándorolt. Helyén gazverte összevisszaság... mint elomolt templom romjai. A gyertyaszál bükköket – a templom koronás oszlopait – elemésztette az olvasztókemencék és verők tüze. Álomerdő, hát halálra gázolt a valóság!”
Vaskenyéren
- augusztus 4-én született Bencéden. Gyerekkorának meghatározó eleme a székelyföldi táj és ember. Egyik felmenője a szülőfalujához közeli Tarcsafalván volt unitárius lelkész, így ragadt a családnevükhöz Pap név.
Tanulmányait a Székelykeresztúri Unitárius Gimnáziumban kezdte, majd a Kolozsvári Unitárius Kollégiumba járt. Az érettségit követően beiratkozott a bölcsészettudományi karra. 1906-ban szerzett történelem–latin szakos diplomát. Irodalmi pályafutásának elején egy ifjúsági körön olvasott fel szövegeiből és népköltészeti gyűjtéseiből. Írásai az Egyetemi Lapokban jelentek meg, a folyóiratnak 1901–1902 között főmunkatársa volt.
Tanári diplomája megszerzése után Tordán tanított. 1906–1909 az Aranyosvidék munkatársa, ebben az időszakban állította össze a környék turistakalauzát, valamint megjelent első regénye Kolozsvári aranynapok címmel. Tanulmányt írt Dávid Ferencről, az unitáriusok híres püspökéről. 1914-ben besorozták, tisztként vett részt a háborúban. 1917-ben a rövid szabadságra hazatérő Gyallayt az Erdélyi Irodalmi Társaság tagjává választotta. Leszerelését követően újra bekapcsolódott az irodalmi életbe, az 1920-as években több lap közli novelláit és karcolatait. Segíti az unitárius egyház hitéletének újraindítását, a szünetelő lapok újraindítását, 1922-től 1928-ig az Unitárius Közlöny szerkesztője.
1921-ben Kolozsvárra költözött. Ebben az évben indította el a Magyar Nép című hetilapot, majd ehhez kapcsolódva a Magyar Nép Könyvtár könyvsorozatot. Indulásától munkatársa a kor irodalmi életét meghatározó Pásztortűz folyóiratnak.
1926-ban a Kemény Zsigmond Társaság tagja lett, alapító tagként ő is jelen volt az első marosvécsi Helikon-találkozón. Ugyanebben az évben megjelenik a Vaskenyéren című történelmi regénye, amely a torockói vasbányászok 18. századi perének eseményeire épít. A székely nép életét feldolgozó szövegei eszményített falusi világot tárnak az olvasó elé, a paraszti lét kérdéseit, problémáit nem tematizálja. Nyelvhasználatával megteremti a megelevenített kor és táj hangulatát. Prózai művei mellett a falu életét bemutató anekdotikus jellegű színdarabokat is írt.
Későbbi regénye a Nyár Solymoson (1938), majd annak folytatása a Hívó hegyek (1940), már nem ért el nagy sikert, annak ellenére, hogy a konzervatív kritika elismerően nyilatkozott róla. Szembekerült a haladó irányzatot képviselőkkel – többek között Kacsó Sándorral, Tamási Áronnal és Benedek Elekkel. Utóbbival A Kisfaludy Társaságba való bekerülés miatt komoly összetűzésbe is került, mivel Benedek Elek inkább Áprily Lajos beválasztását támogatta. Ez az eset negatívan befolyásolta Gyallay megítélését, beárnyékolta az elismeréseket. Végül később, 1930-ban lett a Kisfaludy Társaság, majd 1934-ben a Petőfi Társaság tagja. Irodalmi munkásságát 1932-ben Baumgarten-díjjal ismerték el, tagja lett a romániai PEN CLUB-nak. 1941-től Budapesten élt, a népművelésben aktív szerepet vállalt, darabokat írt amatőr színjátszók számára. 1970. április 11-én halt meg Budapesten.
„Erdély földjén akkoriban, úgymint ezerhatszázkilencvennégynek tavaszán, új viharnak szele söpört végig. A török oroszlán, amelyet Bécstől, Budától kelet vadonjába űzött vissza napnyugat fegyvere, új erőre serkent, s csattogó dühvel rontott be a temesi végekre. Lett szörnyű riadalom! A császári katonák pakoltak, öltözködtek, lovakat, szekereket rekviráltak, s hirtelen sebbel-lobbal kimasíroztak Erdélyből.
Kinek mit fog vetni a harcok kockája? A német fog-e győzni vagy a török?”
Mindenre sor kerül
Források:
Balogh Edgár (főszerk.): Romániai magyar irodalmi lexikon (2. kötet). Bukarest: Kriterion Könyvkiadó, 1991.
Adamovits Sándor: A vécsi vár vendégei. Gyergyószentmiklós: F&F International Kiadó és Nyomda, 2005.
Gyallay Domokos: Vaskenyéren és tizenhat elbeszélés. Bukarest: Kriterion Könyvkiadó, 1996. (https://unitarius-tudastar.hu/dok/Gyallay/Gyallay_Domokos_Vaskenyeren.pdf)
