„Különös műfaj is a társadalomrajz, olyanféle, mint a neveléstudomány: mindenki azt hiszi, hogy az ő tudománya, hogy az ő dolga. Nálunk való jelentkezése, mint tünet, betegséget jelent. Egyszer az, hogy társadalmunk bizonyos rétegében szinte menthetetlen bajok uralkodnak, másodszor az, hogy ezeket a bajokat lényegileg mi még csak most kezdjük észrevenni, azután azt, hogy azok, akiknek elsősorban kellene ezeket a bajokat nemcsak meglátniok, hanem rajtuk azonnal gyökeresen segíteniök is, azok vesznek róluk legkésőbb tudomást. Ha már egyáltalán tudomást vesznek róluk.”
Társadalomrajz
- december 5-én született a mai Szerbia területén található Újsándorfalván. Édesapja korai halála után édesanyjával és testvérével Budapestre, majd Szászsebesre költöztek. Középiskolai tanulmányait a nagymúltú enyedi Bethlen Gábor Kollégiumban és a Kolozsvári Református Kollégiumban végezte. Ezt követően teológiát tanult Eperjesen, majd Kolozsváron. 1920-tól a kolozsvári evangélikus közösség segédlelkésze lett. Az 1922–23-as tanévben a marburgi teológia hallgatója volt. Kolozsvárra való visszatérése után újraszervezte az evangélikus közösséget, 1926-tól a gyülekezet lelkésze lett, majd 1941-ben az erdélyi egyházmegye esperesévé választották. 1931-től teológiai magántanárként dolgozott. Az ő nevéhez köthető az a liturgiareform, amelynek eredményeképp kialakult az erdélyi magyar evangélikusok mai úrvacsorai és istentiszteleti rendje.
Íróbarátainak köszönhetően bekapcsolódott az erdélyi irodalmi életbe. Szoros barátságban állt Reményik Sándor költővel. A Pásztortűz című irodalmi és művészeti folyóirat állandó munkatársaként a Krónika rovatot vezette, melyben a kulturális életet kísérték figyelemmel. Járosi könyvismertetőket, színikritikákat közölt, előadásokról, tárlatokról jelentetett meg beszámolókat. Zeneszerető ember volt, hangversenyeket rendezett, valamint hangversenykritikákat jelentetett meg. Bírálóbizottsági tagként részt vett a kolozsvári színház és az Erdélyi Szépmíves Céh által 1936-ban meghirdetett drámapályázaton. Az Ifjú Erdély és az Erdélyi Helikon lapok munkatársaként is dolgozott. 1934-től a marosvécsi Helikon-találkozók meghívottja lett. Felszólalt a transzilvanizmus irányzata mellett.
Hittanóráin nyíltan vállalta, hogy elítéli a népek faji megkülönböztetésén alapuló alá- és fölérendeltségi viszonyokat. Beszélt a háború társadalmi és kulturális szinten tapasztalt borzasztó pusztításairól. Emiatt többször támadások érték. Felszólalt a fasizmus ellen, védelmébe vette az üldözött zsidóságot, gyerekeket bújtatott (többek között Kádár Imre író lányát). Meglátogatta Karácsony Benőt a kolozsvári gettóban, megpróbálta megmenteni írótársát, de sikertelenül. A zsidók mentésében való részvételéért 1999-ben Világ Igaza kitüntetésben részesítették.
Írásait a humanista szemlélet és a realista ábrázolásmód jellemzi. Pályájának az oroszok bevonulása vetett véget, 1944 őszén hadifogságba került. Az eltűnéséről értesülő Kádár Imre és Tamási Áron mindent megtettek, hogy kiszabadítsák, de eredménytelenül. Járosit a Szovjetunióba hurcolták, 1944. december 26-án vérhasban halt meg Magnyitogorszkban. A kényszermunkatábor melletti tömegsírba temették el, emlékét a kolozsvári evangélikus templom szentélyében elhelyezett tábla őrzi.
„A hiba ott van, hogy az emberek azt hiszik, hogy új esztendőben új feladatok állanak előttük, s az újdonság láza az, ami lelkesíti, ösztönzi, készteti őket. Pedig az új feladatok csak: önáltatás. A feladatok a régiek az új esztendő legföljebb csak arra ösztönözhet, hogy a régi feladatok elvégzésének, mely elé Isten állít, újévkor Istenre fölpillantva új erővel, új, friss bizakodással, Isten szívében megfürdött, megújult szívvel lássunk neki.”
Újév
Források:
Balogh Edgár (főszerk.): Romániai magyar irodalmi lexikon (2. kötet). Bukarest: Kriterion Könyvkiadó, 1991.
Adamovits Sándor: A vécsi vár vendégei. Gyergyószentmiklós: F&F International Kiadó és Nyomda, 2005.
Benkő Levente: A kolozsvári őrangyal. In: Magyar hősök. Elfeledett életutak a 20. századból. Budapest: MCC Alapítvány és NEB, 2020. 172--177. (https://kiadvanyok.neb.hu/asset/phpmxU4JC.pdf)
Benkő Tímea: Járosi Andor és a liturgiareform. Hatások, olvasmányok, testvérközösségek. In: Korunk, 28. évf. 9. sz. (https://epa.oszk.hu/00400/00458/00634/pdf/EPA00458_korunk_2017_9_053-064.pdf)
Járosi Andor, a "késztető ember" (https://www.youtube.com/watch?v=1i0U6PHARYs)
Járosi Andor: Társadalomrajz. In: Pásztortűz XXII. évf. 17. sz.
Járosi Andor: Újév. In: Ifjú Erdély VII. évf. 5. sz.
