„Alsójárában ébredtem öntudatra. Alsójárához kötnek kisgyermekkorom legszebb emlékei. Ezért vallom – az amerikai Pittsburgh helyett – ezt a mezővárosnak is beillő helységet szülőfalumnak, Erdélyt szülőhazámnak.”
Kakukkfiókák
- szeptember 1-jén született az Amerikai Egyesült Államokban, Pittsburghban nagymúltú erdélyi nemesi család leszármazottjaként. Apai ágon nemcsak az arisztokrácia leszármazottja volt, hanem felmenői között volt a kolozsvári első magyar kőszínház alapító igazgatója, Káli Nagy Lázár is. Kemény János apja korai halálát követően anyjával és testvéreivel Erdélybe költözött. Tízéves koráig nagyapjánál Alsójárán nevelkedett. Ezt követően a kolozsvári Református Kollégiumba járt, érettségi után irodalmi folyóiratot indított Előre címmel.
1921-ben a bécsi egyetem erdőmérnöki fakultásán kezdte meg tanulmányait, ám egy váratlan fordulat következtében egyetemi tanulmányai megszakadnak. Egyik gyermektelen rokona meghalt, akinek a vagyonát a marosvécsi kastéllyal együtt az ifjú Kemény János örökölte. Visszatért Erdélybe, 1923-ban feleségül vette a skót származású Augusta Patont, hat gyermekük született. A két világháború közötti időszakban a család Marosvécsen élt, a második világháborút követően Marosvásárhelyre költöztek.
1923-ban Berde Mária írónő felvetette gróf Teleki Domokosnak, hogy célszerű lenne létrehozni az erdélyi írók csoportosulását. Végül az ügyet Kemény János pártolta fel mecénásként, 1926-ban 27 jeles írónak kiküldte a meghívókat a július 16–18. között tartott első marosvécsi helikoni találkozóra. A mozgalom szellemi és anyagi támogatójaként lehetőséget teremtett a erdélyi irodalom aktuális kérdéseinek megvitatására. Az összejövetelek megszervezése és a kulturális intézmények finanszírozása mellett a művészek személyes fejlődését is támogatta, tanulmányutakra ajánlott fel ösztöndíjat.
Kemény János vagyonának jelentős részét az erdélyi kulturális élet támogatására fordította. A Kemény Zsigmond Társaság elnöke volt 1928-tól a szervezet megszűnéséig, majd az Erdélyi Irodalmi Társaság elnöki tisztségét töltötte be. Irodalompártoló tevékenysége mellett a színházat is támogatta. 1931-től a kolozsvári Thália Magyar Színház Rt. igazgatója, valamint a marosvásárhelyi Székely Színház egyik alapítója és dramaturgja.
Első írása 1921-ben a a kollégium önképzőköri lapjában jelent meg. Az 1923-ban megjelenő Tizenegyek antológiában egy szöveggel szerepelt. Írói tevékenysége igazolta, hogy nemcsak származása miatt, hanem írói tehetsége miatt is írhat. Kákóc Kis Mihály (1929) és Kutyakomédia (1934) című kisregényeiben az erdélyi falusi életet a maga valóságában mutatja meg, az etnikai sokszínűséget a maga összetettségében ábrázolja, de egyszerűbben, mint ahogy azt a politikai narratíva láttatja. Prózájában a természet szeretete és a békesség utáni vágyakozás köti össze a különböző társadalmi rétegből származó, más-más nemzetiségű figurákat.
1952-ben származása miatt nem kívánatos személyként eltávolították színházi állásából, a mészégetőknél dolgozott. Majd barátainak köszönhetően 1954-ben a Színművészeti Főiskolán alkalmazták könyvtárosnak. Sütő András felkérésére 1958-tól a Művészet, majd az Új Élet lap színházi rovatának vezetője lett. Az 1950-es évek végétől sorra jelentek meg regényei: Vadpáva (1958), Farkasvölgy (1963), Víziboszorkány (1965), valamint A Havas dicsérete (1957) című novelláskötete.
Pályája utolsó szakaszában egy önéletrajzi mű megírása foglalkoztatta. Végül csak gyermekéveit és ifjúságát sikerült megírnia, kiadásra Kakukkfiókák címen ez a kötet is csak 1972-ben, a szerző halála után került.
- október 13-án halt meg. Népes gyászoló tömeg jelenlétében temették el a marosvécsi kastély kertjében.
„Ha valaki nagy jót tesz velem, felszaladok a Havasra, és elmondom neki, ha bántanak, a bánatomat a Havasra cipelem. Neki dicsekszem sikereimmel, s bukdácsolásaimat előtte kevésbé szégyellem.”
A Havas dicsérete
Források:
Balogh Edgár (főszerk.): Romániai magyar irodalmi lexikon (2. kötet). Bukarest: Kriterion Könyvkiadó, 1991.
Adamovits Sándor: A vécsi vár vendégei. Gyergyószentmiklós: F&F International Kiadó és Nyomda, 2005.
Kemény János: Kakukkfiókák (https://adatbank.ro/html/cim_pdf2126.pdf)
Kemény János: Apolló megtérése. Összegyűjtött novellák. Bukarest: Kriterion Könyvkiadó, 1972.
